Senki számára nem könnyű az élet, ha valaki azt gondolja, hogy létezik felhőtlen boldogság, az nagyon téved. A felhők mindig jönnek-mennek, hol kisebbek, hol nagyobbak, hol világosabbak, hol sötétebbek. Néha teljesen eltakarja a napot, néha a nap fénye kiszűrődik alóla, vagy a nap sugarai áthatolnak rajta.

Ahogyan a termőföldet öntözni kell, hogy termékeny legyen, úgy életünket is gondozni kell, amint a jó kertész teszi a földdel. Minnél hosszabb idejig tart a szárazság, annál több víz kell, és annál több idő kell, amíg a föld újra élettel lesz teli.

Így van ez velünk is. Öntözni kell a lelkünket, mert különben kiszárad. S egyedül Jézus Krisztus az ÉLő Víz forrása, mely ha állandóan öntözi lelkünket, sosem fog kiszáradni. De ahhoz, hogy Ő belépjen az életünkbe, nekünk is lépést kell tenni Felé. S meglátjuk, hogy napról napra közelebb kerülünk egymáshoz.

Persze időnként megállunk az úton. Megállunk, és siránkozunk saját életünk felett, saját kis nyűgjeink felett, a szenvedéseinken, a fájdalmainkon, az egészségünkön, szeretteink elvesztésén, anyagi megélhetésünkért...és a többi, és a többi...

de mi kell ahhoz, hogy felül tudjunk emelkedni mindezen?

Önerőből képtelenség, de ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges.

S a legérdekesebb és legcsodálatosabb, hogy ha kinyitjuk a szívünket, a Jóisten a saját nyelvünkön szól hozzánk. Kihez a szívén, érzelmeink keresztül, kihez az értelmén, eszén keresztül, de ha meglátogat minket, úgy jön el hozzánk, hogy a leginkább tudjuk érezni a jelenlétét. 

Van egy kedvenc idézetem, ami nagyon szíven ütött , amikor hallottam, s ennél jobban semmi nem tudta kifejezni életem egészét.

"A keresztény lélek mélyén csendes békesség honol, ami a világ elől rejtve marad. Ami olyan, akár egy eldugott, árnyas nehezen megközelíthető helyen lévő forrás...
El tudja viselni önmagát, sőt örömet talál önmagában, mert Isten benne lévő kegyelme és az örök vigasztaló jelenléte az aminek örül...
Éjszaka nyugodtan hajthatja álomra a fejét, Isten szemével lát és szíve csordultig van, ezért nem akar semmit, hiszen „el van telve és bővelkedik.”
Isten a mindene és semmit sem nélkülöz abból, amit Isten adhat neki.
Csak hálából, szentségből és mennyei javakból van többre szüksége, az a gondolat pedig, hogy többet kaphat, számára nem gond, hanem öröm.
Békéjét nem zavarja az, hogy tudja: közelebb is kerülhet Istenhez. Ilyen a keresztény békéje, mikor egyetlen dolgot őriz szívében, és a keresztet tartva szem előtt fölemeli és átadja magát annak, akinél az éjszaka is olyan világos, mint a nappal." (J.H.Newman)

A mai szentmisét egy olyan atya mutatta be, aki nem áll túl közel a szívemhez. Épp azon kezdtem el bosszankodni, hogy már megint ő misézik...S valami egészen különleges dolog történt számomra. Olyan prédikációt mondott, hogy életem egyik legemlékezetesebb homíliái között fogom emlékezetemben tartani.

A Jóisten humora fantasztikus. Nemcsak, hogy szíven ütött amiket mondott, de maga a pap személye is közelebb került hozzám egy kicsit, s úgy érzem mostmár nem fogok bosszankodni azon, hogy ha ő misézik :-)

Éppen a lelki békéről beszélt.

S rájöttem, hogy valóban, ez az egyik legfontosabb tényezője a Krisztusi boldogságnak.

S hogyan lehet szert tenni ilyen lelki békére? A szabadság által. Azáltal, hogy döntéseimet szabadon, de véglegesen hozom meg. Azáltal, hogy szabad vagyok minden földi vigasztól, szabad vagyok a ragaszkodástól. Nem ragaszkodok semmihez és senkihez, örülök annak, ami a világban van, szeretem az életet melyet az Úr adott nekem, de független vagyok mindattól, amit segítségemre adott.Nem függök azoktól akiket szeretek, azoktól a dolgoktól, melyek életem midnennapjában benne vannak. Ha elveszítek bármit abból, amim van, nem kesergek, mert tudom, hogy Isten mindig velem van, s Őt nem veheti el tőlem senki.  Ő az igazi gazdagság forrása. S ez a szabadság vezet a lelki békéhez, ez vezet az Istenben megélt boldogsághoz.