2009. december 6. - Advent 2. vasárnapja

  Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius
  Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes
  fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának,
  Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme. Annás és Kaifás
  főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a
  pusztában.
  S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a
  bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek
  könyvében: "A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját,
  egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat
  hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima
  úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét."
  Lk 3,1-6

"Utat készítünk az Úrnak
Hegyeken átívelő utat készíteni költséges, nehéz, sok ember szellemi és fizikai erőfeszítését feltételező feladat. Liturgia szavunk közérdekű cselekedetet jelölő szó. Az útépítés kiemelkedően közérdekű cselekedet, liturgikus cselekedet. A Szent Liturgiában, a miséző pappal együtt készítünk utat az Úrnak, olyan utat, amely kedves neki, amelyen elérkezik hozzánk. Betelhetünk Isten irgalmas szeretetével, elégedettek lehetünk, de tudnunk kell, Jézus nem elégszik meg azzal az úttal, amelyen csak hozzánk érkezhet el. Úgy gondolhatjuk, milyen jó, hogy ilyen sokan itt vagyunk, ugyanakkor az is igaz, hogy milyen rossz, hogy olyan sokan, talán éppen miattunk nincsenek itt! Ránk vár a feladat, hogy Jézus hozzánk vezető útját meghosszabbítsuk. Biztosíthatjuk Jézusnak a továbbhaladás útját, ha vele járunk. Jézus útja Jézustól Jézushoz vezet. Jézussal járva, az álruhás Jézussal találkozhatunk a másik emberben.

A kegyelem útkeresése
Nem tőlünk függ, hogy kegyelemben részesülünk, de az igenis tőlünk függ, hogy Isten kegyelme, mennyire vált meg, mennyire változtat meg bennünket! Isten szeretete gyarapodni akar, utat akar találni életvitelünkhöz. Istentől kapott szeretetünk inspirálja felismerésünket, megértésünket, és motiválja döntéseinket. Amikor Isten szeretete magára vonja figyelmünket, akkor felismerjük az Igazságot, lehetővé válik számunkra a szellemi erőfeszítés a teljes megértés irányába. Isten Szeretete felismerésünk és megértésünk korlátainak feszül. Isten kegyelme, irgalmas szeretete felismerésünket és megértésünket arra ösztönzi, hogy utat adjunk neki, hogy engedjük túláradni.

Amikor a kegyelem nem talál utat
Jézus elénk állít egy embert, aki a kegyelmet felismerte, elfogadta, megköszönte, keleti szokás szerint, még talán kezet is csókolt érte, és ezzel az ügyet elintézettnek tekintette. Azt, hogy mérhetetlen kegyelemben részesült, nem dolgozta fel, nem tanult belőle semmit, nem tette a magáévá, és ezért tovább se tudta adni, elakadt benne a kegyelem. Jézusnak az adós szolgáról mondott példabeszédére gondolok, aki vette az irgalmat, és akin az irgalom nem változtatott semmit, irgalmatlan maradt. Elintézett ügynek tekintette, hogy kegyelmet kapott és alaposan elintézte szolgatársát is. Vö.Mt 18:23-35.

Amikor a kegyelem utat talál
Vallásunk könyves vallás. Vannak sugalmazott szent könyveink. A szent iratokat valamikor írták, mi pedig elhisszük és értelmezzük az írást, nagy különbség! Mindegyik szent irat hitbeli tapasztalatból fakad, az elhivés és értelmezés nélkülözi a tapasztalatot. Jézus nem írt! Jézusnál nem az a hangsúlyos, amit mondott, hanem az, amit tett, küldetésének az útja a hangsúlyos. Jézus útja, a Mennyből alászálló, a poklokig süllyedő, felülről lefelé vezető út, a keresztnek az útja, Isten feltétlen szeretetének az útja. Isten megtestesült szeretete akkor is jön, akkor is megkeresi az embert, ha elutasításra talál. Mindenek ellenére is szívére akarja ölelni Mennyei Atyánk az ő teremtett világát, hogy ahhoz hasonlóan, mint kezdetben Isten legyen minden mindenben. Vö Kol 3:11, 1Kor 15:28
Isten kegyelme utat talál, ha nem állunk ellen az ő szeretetének. Hitünk szent jele a kereszt. Hitbeli tapasztalatunk lehet, ha keresztünket felvéve követjük Jézust, ha Jézushoz hasonlóan, Isten határtalan szeretetének az útjává válunk!"

Kerékjártó Mihály