RÁHANGOLÓDÁS

Nagy Gáspár: Betlehemi szalmaszál

Jegyezvén szalmaszállal
-… mindig és mindig:
bűnökben édesült, iramult napok
habjaiban fuldokló emberek,
egy szalmaszállal, tudjátok-e?
talán a menthetetlent mentitek.
 
-…kívül és belül:
poklosan örvényült, háborult világ,
de a remény sohasem meghaló,
ha minden utolsó szalmaszál
ABBÓL A JÁSZOLBÓL VALÓ!

ELMÉLKEDÉS
 

Máthé György

Karácsony van! Jó, ha újra tudatosítjuk, hogy az Igazság, a Valóság a Megváltó Isten Fiában, a mi Urunk, Jézus Krisztusban van, aki megjelent egykoron emberi természetünkben, és aki újra és újra meg akar jelenni a mi emberi életünkben, szívünk, lelkünk, elménk és testünk ura és irányítójaként. Ez a Krisztus Szabadítóként megszabadít bennünket minden gonoszságtól, megtisztít és jótettekben buzgólkodó választott népévé formál (Vö: Tit 2,14), ha részt kérünk az ő életéből. Az öröm és béke, melyre áhítozunk, csak akkor jön el, ha Isten az Ő igazságaival szívünk irányítója. Minden hazugság, minden tisztátalanság, minden igazságtalanság, szeretetlenség, végül is minden bűn szükségképpen istentelenség, s ami Isten nélkül van, az egyben embertelen is.

A szentek, az Isten emberei azok, akik rá tudnak csodálkozni Isten szeretetére, ráébrednek a tiszta lelkiismeret, a bűn nélküli élet gyönyörűségére. Az Isten emberei azok, akik mellett az élet megújul, megszépül, megtisztelődik, béke és öröm hajt ki. A szentek mellett nem kell félni! Nem kell félni azoktól, akiket az Isten Lelke tölt el! Valóban az Isten Lelkének ajándéka az áhítozott öröm és béke.

Tanuljunk meg jót tenni és akarjunk jót tenni! A saját lelkiismeretünk igazolja, hogy jót tenni az egy jó dolog, mert öröm és béke szállja meg a szívünket. S ha ez megtörténik magunknak is jó, és a mellettem lévőnek is jó! A dolog fordítottja is igaz: rosszat tenni rossz dolog, mert nem lesz jó általa a közérzetünk, a lelkiismeretünk vádolni fog, sem bennünk, sem körülöttünk nem lesz öröm és béke. Törekedjünk az igazságra és a szeretetre, akkor elkerüljük a hazugságot és a gyűlöletet!

Megváltó Urunk azért jött el közénk, hogy felmutassa az igaz, a jó, a szép és a szent életet. Jézusunk megmutatta az Istennek tetsző ember vonásait. Azért jött, hogy „életünk legyen, és hogy ez az élet bőségben legyen”! Ezért az életért, az örökért keményen megfizettettük, keresztre szögeztük! Úgy tűnik, nem nagyon értjük Isten szeretet parancsát, mert azóta is, most is, a harmadik évezredben is keresztre szögezzük Jézust, megöljük az embertestvérekben, amikor igazságtalanok vagyunk politikai, gazdasági, kulturális területeken, amikor egymást címkézzük faji, vallási és más alapokon. És eljött közénk az Isten, és velünk élt és él, tanít és olyan szép emberi életvitelt mutat, ami vonz.

Hát ez semmi, ez nem korszerű a mai embernek? Úgy tűnik, már megint magunk akarjuk megváltani magunkat, és ezért nem is jutunk egyről a kettőre. Őseink beteges világát visszük tovább a mammon, a hatalom, az „erősebb vagyok nálad”, és a bűn megannyi régi és új változatait. Hát épp ezért jött a mi Urunk, Jézus Krisztus közénk, hogy ebből a bűnökkel terhelt világunkból kivezessen bennünket, „és jótettekben buzgólkodó választott népévé tegyen” (Tit 2,14).

Jézus Egyháza azért küzd ma is, hogy az élet evangéliuma, a jó hír, az örömhír eljusson minden emberhez, hogy az Ő tanítása, élete és sebei által gyógyultak legyünk. Az Egyház minden mozdulása, az Istenben élő ember minden rezdülése egy olyan utolsó szalmaszál, amely abból a jászolból való, melyet a Gyermek-Isten szentelt meg, s melybe minden élethelyzetünkben megkapaszkodhatunk!

Legyünk ma is és minden nap a remény emberei! Olyan sokan sebzettek, olyan sokan kilátástalannak, értelmetlennek látják életüket. Nyújtsunk mi egy szalmaszálat hitünkkel, szeretetünkkel! Legyünk Egyházunkban a remény megmutatói, legyünk „emberei  másoknak”, bátran adjuk Krisztust a ránk bízottaknak! De ne felejtsük el, csak akkor adhatunk a kapaszkodáshoz egy utolsó szalmaszálat a másiknak, ha mi magunk is ebbe a Szalmaszálba kapaszkodunk!

Sziénai Szent Bernardin

Atyánk! Jézus Krisztusnak,
az Evangélium Emberfiának
halhatatlan életet adtál.
De még ennél is többet tettél:
minden embernek, aki reménykedik,
a kegyelem gazdagságát
helyezted kilátásba.

Ezért merjük imánkat Hozzád intézni:
tökéletesítsd bennünk, amit elkezdtél,
teremjen sok gyümölcsöt
minden kegyelemmel megáldott ember
az idők végezetéig. Ámen.

TANULSÁGOS TÖRTÉNET

Piros lufin keresztül érkezett az ajándék

Minden gyermek iskolában volt már, csak a nyolcéves Beppo állt magányosan egy domb tetején, és mereven bámulta az ég egy pontját. Egy aprócska piros pont volt ott látható, amiatt lógott Beppo az iskolából. Egy piros luftballon. 20 lírájába került, és ez rengeteg pénz volt Beppo számára. Mégis megvette a lufit, és a domb tetejéről a levegőbe eresztette.

Senkinek nem beszélt arról, amit tervezett. Titokban írta meg azt a levelet is, amelyet a lufi zsinórjára kötött. Aztán, amikor már minden gyermek az iskolában volt, kilopakodott, és felsietett a dombra, hogy a lufit szélnek eressze. 

"Kedves Isten" - állt nagy betűkkel a papíron - "Néhány hét múlva kistestvérkém születik. Már most is hatan vagyunk testvérek, és szüleimnek kevés pénze van. A picinek majd Pedróval és velem kell aludnia, mert nincs elég ágy. Kérlek, kedves Isten, küldj nekünk egy szalmazsákot, lehet használt is! Arcoleban lakom, Olaszországban.   Beppo Sala"

Ezt írta Beppo, és abban reménykedett, hogy akinek a levelet szánta, el fogja olvasni, és amikor a kis piros pontocska eltűnt a magasban, nagy nyugalommal hazaballagott: Isten segíteni fog!  

A következő napokat nehezen viselte Beppo. Tele volt várakozással és feszültséggel. Semmi sem történt. Mintha soha nem is létezett volna a piros lufi. Az egyetlen, ami mégis történt az az, hogy büntetést kellett letöltenie a lógás miatt.  

Aztán mégiscsak történt valami. Négy nap telt el a levél elküldése óta. Hazafelé menet már messziről meglátta házuk előtt a postáskocsit. Izgatottan rontott be a lakásba. Az egész család a konyhában gyűlt össze. Az asztal közepén ott feküdt egy csomag. Sala papa a postással vitatkozott. Beppo a nagy hangzavarban is tisztán hallotta édesapja basszushangját.

- Postás létedre, Antonió, nem érted meg, hogy lehetetlen, hogy ez a csomag nekünk jött?

A postás az égre emelte a szemét.  

- Jaj, de buta vagy! - kiáltotta - Nem tudsz olvasni? Sala. A Sala család részére. Itt áll, ni!

- Tényleg ez a nevünk. De senkit nem ismerünk Rovigóban. Ajándékot pedig nem fogadok el, ezt nagyon jól tudod. Fogd ezt a pakkot, és vidd vissza!  

Azzal akkorát csapott a csomagra, hogy a földön üldögélő kisebb gyerekek az asztal alá menekültek. 

Beppo nem bírta tovább.  

- Hát nyissátok már ki a csomagot! - kiáltotta izgatottan - Akkor majd kiderül, nekünk szól, vagy sem.

A zaj elhalkult. Vastag szemöldöke mögül szigorúan nézett az apa a fiára, és gondolkodott.  

-Nos - fordult a postáshoz, - hallottad, nyisd ki!

Sietve bontotta a férfi a zsinórokat. Amikor a doboz tetejét leemelte, néma csönd lett a konyhában. Mindenki látta, annak hófehér tartalmát: pelenkák, ágynemű és apró gyermekruhácskák! Nem volt ugyan minden vadonatúj, de tiszta és vasalt. Valóságos kincs a Sala család számára! A mama szeme nedvesen csillogott.  

Nem csoda, hogy Isten éppen Rovigóban, Arcolétól majdnem 100 km-re távol adott postára egy csomagot a Sala család részére?

- Szerencse, hogy nincs feladó! - gondolta Beppo -így legalább a papa nem tudja visszaküldeni a csomagot.

Mialatt a csomag tartalma kézről kézre járt, Beppo észrevétlenül kilopakodott az ajtón. Telve volt a szíve. Lélekszakadva rohant a dombra, ahol négy nappal azelőtt a piros lufit útjára bocsátotta, és megköszönte az ajándékot a jóságos adakozónak.    

ZENÉS VIDEÓMEDITÁCIÓ

A kis gyufaárus lány

http://www.laudetur.hu/?q=gyufaarus