3 napos II. Online Adventi Lelkigyakorlat 2009 | december 14. | Laudetur.hu 

Elérkezett hát az első nap!
Minden lelkigyakorlatnak az a célja, hogy megfeledkezve magunkról, Istenre tudjunk figyelni, és meghallva üzenetét, jobbá tegyük életünket.

Ehhez viszont csöndre, megfelelő körülményekre van szükség.

Gyújtson egy gyertyát. 

Csendesüljön el, csukja be a szemét, tartson egy pár perces szünetet, ne gondoljon se a munkára, se takarításra, se a bevásárlásra, se egyéb más gondra, problémára.
Az Úr most itt van Ön mellett, ott ül egy másik széken, és szólni szeretne...

RÁHANGOLÓDÁS

Babits Mihály: Karácsonyi ének (részlet)
Becsesnek láttad te e földi test
koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
s nem vélted rossznak a zord életet?
te, kiről zengjük hogy "megszületett"!

Szeress hát minket is, koldusokat!
Lelkünkben gyújts pici gyertyát sokat.
Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
törékeny játékunkat, a reményt.


ELMÉLKEDÉS


Máthé György
c. prépost, 
szolnoki esperes-plébános

Isten a miénk 
első elmélkedés

Ez év októberében megadatott, hogy életemben először a Szentföldön lehettem egy zarándok csoport lelki vezetőjeként. A hét napos út minden mozzanata csodálatos volt. Az egyik napot Betlehemben töltöttük. 30 fokos melegben a pásztorok mezején mutattam be a szentmisét és természetesen ismert karácsonyi énekeinket énekeltük. Mindegyikünk számára furcsa volt, hogy ebben a melegben, hó és hideg nélkül szembesülünk Urunk Jézus Krisztus születésével. Mi nem ehhez szoktunk! Ha Jézus Urunk születéséről van szó, akkor hidegnek kell lenni és hónak és Közép-európai és magyaros szokásaink szerint kell a környezetünknek kinézni! E nélkül hogyan is lenne bennünk karácsonyi hangulat?
Milyen is az ember? Mennyire a környezete, az éghajlati viszonyai, múltjának szokásvilága befolyásolja. A lényeg sokszor elmarad, és a lényegtelen kap hangsúlyt. Az igazság helyett a hangulat lesz a fontos! Nagy baj, ha a külső csillogás elnyomja Azt, aki fényt gyújtott, és Aki miatt fényt gyújtanak! Minden adventi időben azért küzdünk, hogy karácsony ünnepére lélekkel és ne vásárlással készüljünk! Igen, szeretnénk reálisak is lenni! Kell a karácsonyfa alá ajándék is, mert várják, meg aztán kellenek a csodálatos családi együttlétekhez a finom ételek, az italok, egy jó karácsonyi CD. 

Annyira szeretnénk a karácsony ünnepét jól megszervezni, rákészülni, hogy amire oda érkezünk, már el is vesztettük a legfontosabbat, azt, Aki miatt karácsony van. 


Hol vagy Jézus az életünkből? Hol vesztettünk el? Járom ezekben az adventi napokban, esténként városunk utcáit. Tényleg micsoda pompa és káprázatos fényvilág van, - ebben már utolértük a nyugati világot. Üzletek és butikok csábítanak, hívogatnak. Minden gazdasági nehézség ellenére az idén is sokat vásárolnak az emberek. Igen, karácsony nem múlhat el ajándékozás nélkül. 

Most eszembe jut Rostás Sándor verbita atya, aki öt évig volt Paraguayban és elmondta egy lelkigyakorlat alkalmával, hogy élete legszebb karácsonya az volt, amikor az éhező bennszülötteknek mindenét odaadta, s neki egy fárasztó, szolgálattal teli nap során csak néhány marék, szerény ennivaló maradt. Mélyen átérzem a misszionárius atya szíve érzéseit, hogy mindez mennyire nagy boldogsággal töltötte el, hisz itt csak Jézusról és a másik embernek nyújtott szeretetről volt szó! Semmi külső csillogás nem volt. 
Jézus volt, szeretet volt, s csupán ennyi elég!

Mennyire messze tudunk jutni Jézusunktól, az általa tanított szeretettől… Istent cseréljük fel ajándék-halmazokkal! Nem is találjuk meg a Lényegest dobozaink mélyén… Pedig Isten már régóta a miénk, az Ő szeretete a miénk, kezünkbe adta életét, mondhatjuk Izajás prófétával: Emmánuel, velünk az Isten! 



Mi van ettől nagyobb? Mit akarsz még, te ember? Hát veled van az, Aki alkotott, aki öröktől fogva szeret! Titokzatosan, rejtetten is, de kézzelfoghatóan is veled van! Végtelen felfoghatatlanságával is itt van, de kinyilatkoztatott életével és tanításával is itt van. Felfoghatod Őt! Olvashatod a Szentírásból életét és szeretetét! Viszontszeretheted úgy, ahogy Ő kéri! És megragadhatod úgy, mint édesanyja, a Boldogságos Szűzanya! 


Tudod mit jelent a karácsony? Ember Istent fog! Micsoda hallatlan bravúr az emberhez hajló Isten részéről! Csak csodálni tudjuk Isten, ajándékozó szeretetét, mert nem tárgyat, hanem önmagát adja a Fiúban, az emberré lett Istenben. 
 

Tizenöt évvel ezelőtt Gödöllőn, a káplán, Bokros Levente atya a karácsonyi ünnepi szentmise prédikációjában egy pillanatra kikapta sógornőm kezéből, a pólyából a négy hónapos Árpika unokaöcsémet és a hívek mosolygása közepette felmutatta nekik, mondván: értsétek meg, az Örök Fiúisten ilyen gyermekké lett, ilyen kézzelfogható emberré lett! Így adta, ilyen megfogható, elérhető és felfogható közelségbe önmagát! Ez nem görög-római mitológia, ahol istenek emberi alakzatban jönnek és mennek. Amit mi ünneplünk, amit mi karácsonynak mondunk az ennyire egyszerű és ennyire isteni: A Fiúisten a világba jött és emberré lett! 

Legyen a hátralévő napokban feladatunk, hogy minden imánkban, kötelességeink teljesítésében, váratlan helyzetekben, nehézségekben, örömökben és fájdalmakban tudjuk kimondani és megélni, hogy Jézus Krisztus, az emberré lett Fiúisten a miénk! 

Minden élethelyzetben a miénk! És légy szíves szeretni Őt és a melletted lévő embert! Ezzel igazolod, hogy eljött hozzád is, mint egykor Betlehemben!

Canterbury Szent Anzelm

Arcodat keresem, Uram, Istenem! 

Taníts engem, miképpen keresselek, és hol talállak! 
Arcodat keresem, Uram, Istenem! 
Taníts engem, miképpen keresselek, és hol talállak! 
Te alkottál, Uram, és újjáalkottál: 
ami bennem jó, az mind tetőled van. 
Mégsem ismerlek még igazán. 
Képedre és hasonlatosságodra alkottál, 
hogy képes legyek rád gondolni 
és téged szeretni. 

Öntsd szívünkbe a szeretetet; 
azt a szeretetet, mely hozzánk való 
szeretetedből forrásozik, 
hadd tudjunk másokat úgy szeretni, 
mint te minket!


TANULSÁGOS TÖRTÉNET

Fogadd el tüskéidet!
A magyaltündér egy ágon ücsörgött, bánatosan bámulva maga elé. Egyáltalán nem örült az életének. Senki nem akart vele játszani vagy beszélgetni, hiába voltak gyönyörű, piros bogyói. Csak a madarak jöttek el hozzá, de ők is csak bogyót enni.
Azért tartotta tőle távol magát, mert szúrós volt. Tulajdonképpen értette ő, de mégis rosszul esett neki. De jól van, ha mindenki szúrósnak hiszi, majd ő megmutatja, hogy még annál is szúrósabb tud lenni.
A magyaltündér még több tüskét növesztett leveleire. Most már a madarak sem mertek a közelébe menni. Hetek teltek így el. A magyaltündér már nem bánatosan nézelődött, hanem mérges pillantásokat lövellt. Egyre dühösebb lett, mert a magány nem tett jót a természetének. 

Már csak néhány nap volt hátra karácsonyig, az emberek gallyakat vágtak a fenyőfákról és fenyőtobozt gyűjtöttek. 

- Ugyan minek az nekik? – tűnődött hangosan a kis tündér. 

- Hogy feldíszítsék a házaikat. Hamarosan fenyőfát állítanak a szobájukba, és karácsonyfadíszeket aggatnak rá – szólalt meg egy hangocska mellette. 

Döbbenten fordult oda, és pillantása egy apró manóra esett. 

- Te ki vagy? 

- A karácsonyi manó, talán már hallottál rólam, vagy mégsem? Nem számít. De áruld el, miért vagy ennyire mérges? Nemsokára itt van karácsony, akkor senkinek sem szabad mérgelődnie – intette a karácsonymanó. 

- Te is mérges lennél, ha senki nem szeretne. És tudod, miért nem szeretnek? Azért, mert szúrós vagyok – panaszkodott a kis tündér. 
- Érthető, hogy nem szeretnek. Csak magadnak köszönheted. Szúrósak a leveleid? Na és? Rengeteg növény, virág és rovar él a földön, amelyik szúrós. Mind jól boldogulnak. Cseppet sem mérgesek vagy szomorúak. Boldogok, hogy olyanok, amilyenek. De te nem szeretsz az lenni, aki vagy, ezért vagy magányos. Békülj meg magaddal! Magaddal és a tüskéiddel! – tanácsolta a karácsonymanó.

A magyaltündér elgondolkodott azon, amit a karácsonymanó mondott. Azután úgy döntött, hogy bohócnak öltözik. Sapkát készített piros bogyóiból, és a fejére tette. Nagy piros orrot is készített, és miután felerősítette, elkezdett körbeugrándozni vidám dalokat énekelve, és hívogatva az arra járókat. 

A tündérek és az állatok hamarosan rádöbbentek, hogy a magyaltündér nem is olyan szúrós, hanem bájos és vidám teremtés. És milyen szépen mutatnak a piros bogyói a cakkos szélú, fényes, zöld levelek között 

Az emberek is ezt gondolták, ezért vágtak a magyal piros bogyós ágaikból, és vitték haza, hogy házaikat díszítsék vele. Azóta is minden karácsonyokor ezt teszik, a magyaltündér nagy-nagy örömére. 


Chritl Vogl



http://www.laudetur.hu/?q=kis-lepesek

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.Taníts meg a kis lépések művészetére!
Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell
mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és
szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!