MIndennapi beszélgetéseim során valahogyan mindig szóba kerül a halál gondolata.

Ha nem is beszélgetünk róla sokat, mégis valahogyan az ember magában hordozza az élet végességének tudatát, s előbb-utóbb vhogyan a felszínre kerül.

Legtöbben félnek a haláltól, vannak, akik szeretnének meghalni, menekülnének az élet elől.

Néhányszor amikor én próbáltam beszélni erről, mindig hülyének néztek amiatt, hogy egyáltalán merek róla beszélni. Ez nagyon elszomorított. Szeretek élni. Szeretem az életet, a mindennapokat, szeretem az apró örömöket, az embereket, a természetet, a reggeleket és az esteket, az évszakokat. Szeretem ha esik, vagy ha süt a nap, szeretem az őszt, annyira, mint a nyarat. Ha valaki, akkor én igazán szeretem az életet.

De szeretném a halált is. Miért? Mert remélek. Remélem, hogy az örök boldogságba kerülök, s akkor örökre azzal leszek, AKIT szeretek. S nem értem, hogy sok keresztény, sok vallásos ember mégis fél a haláltól. Nem akar meghalni. Még beszélni sem mer a halálról. De miért? Ha igazán szeretjük az Urat, hát létezik-e a nagyobb boldogság, mint örökre az Ő jelenlétében lenni?

Talán sokan akik nem mernek szembenézni a halállal túlságosan ragaszkodnak a földi élethez. Talán túlságosan kötöttségekben léteznek, s félnek attól, hogy elveszítenek valamit, amit itt még birtokolnak.

Ma olvastam Karl Rahnernél egy nagyszerű mondatot a halálról. Azt mondja, hogy a halál az élet kezdete.

Hát nem nagyszerű gondolat?

S mi mégis félünk. Vajon miért?

Én azt hiszem Isten kegyelmének egyik legnagyszerűbb formája, amikor készen vagy. Amikor készen vagy a halálra. Ha MOST jönne. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon milyen lenne, ha tudnám, hogy mikor jön értem a halál. Van amikor azt gondoltam, hogy jobb ha nem tudom. Most azt godnolom, szeretném tudni. Hogy miért? talán akkor inkább eszembe jutnának azok az emberek, akikkel eziádig nem foglalkoztam eleget. Talán nagyobb hangsúlyt helyeznék azokra a dolgokra, amket most halogatok. Talán jobban igyekeznék átadni a fényt másoknak. 

Ezek szerint mégsem vagyok kész?! :-)

Talán az ember sosincs kész teljesen. Hiszen mindig van még egy lélek, akit ma még meg lehet menteni. Akiért még ma imádkozhatok, akivel még ma beszéhetek...akinek ma még üzenhet az Úr rajtam keresztül....

Mindenesetre ha itt az idő, az Úr úgyis magával ragad...s végtelen irgalmában bízva hiszem, hogy a földi élet vége, egy új élet kezdete.