Bölcsesség

Ady Endre: Az Isten balján (részlet)

Az Isten van valamiként:

Minden Gondolatnak alján.

Mindig neki harangozunk

S óh, jaj, én ott ülök a balján.

Az Isten könyörületes,

Sokáig látatlan és néma,

Csak a szívünkbe ver bele

Mázsás harangnyelvekkel néha.

Gyökössy Endre: Hogyan böjtöljünk ebben a modern világban?

Böjt alatt mi rendszerint az étel–ital megvonását értjük. Szájunk megregulázását. Valóban. Jézus korában, sőt vagy másfélezer éven keresztül különös szükség is volt erre, mert gyakran a gyomor bűnei, az étel–falak zárták el tőlünk Isten halk és szelíd szavát.

Úgy érzem, manapság sokkal inkább a szemünket és a fülünket kell megböjtöltetni, hogy Isten halk és szelíd hangját meghalljuk, amely felülről és mégis belülről akar hozzánk szólni. Mi a feladat, a „leckénk” a halk és szelíd szó meghallása érdekében? Mondjuk egy héten legalább egy nap ne nyissuk ki a rádiót, televíziót, ne olvassuk el az újságok szomorú, riasztó, keserves, rossz híreit – az anti– evangéliumot, az ellenörömhírt–, amelyek bajokról, háborúkról, gyilkosságokról, sikkasztásokról, gazdasági és hatalmi küzdelmekről szólnak; ehelyett csöndesedjünk el.

Tudom, nem kevesen vannak, akik azt mondanák erre, hogy ez szinte képtelenség. Ennél sokkal egyszerűbb egy héten egyszer a gyomrot megböjtöltetni – és ez így is van. Nekünk azonban fontos ezt a fajta böjtöt gyakorolnunk. Csak így, szemünket–fülünket böjtöltetve tudunk olykor–olykor lényünk alaphangjára hangolódni, hogy így megtudjuk, mi rejlik bennünk. Mit mond a csönd; Miről, kiről beszél lényünk mélye? Békés, tiszta hangok, képek jönnek–e elő, vagy zavaros, nyugtalanító, elintézésre váróak? Vagy éppenséggel a nagy semmi?…

Azért is szükségünk van hang–böjtre, hogy rezonáló–képesek

legyünk a belső–felső hangra, a Lélek szavára. Csak elcsöndesedve, szemünket, fülünket böjtöltetve tudunk kapcsolatba kerülni Isten Lelkével.

Jézus kedvetlenül is szeretett

Rosszkedvűnek lenni nem bűn. Nyilván Jézus is volt rosszkedvű, amikor fájdalom érte. Az emberi meg-nemértés neki is fájt.

Biztos azonban, hogy kedvetlenül is szeretett. Mert a szeretet nem hangulat kérdése. Sokan annak gondolják. Pedig nem árt vigyáznunk, szomorúnak lenni nem bűn, de a szeretetlenség már bűn. Aki szomorú, még nem biztos, hogy önző. De aki vidám, még nem biztos, hogy önzetlen.

Bizonyos érzelmi hullámzást Jézus is átélt. Vannak tanújelei az evangéliumokban. De ezek a hullámzások soha nem voltak olyan fokúak, hogy visszatartották volna a tökéletes szeretetben. Abban a magatartásban, hogy mindig felemelje a másikat.

Szívünkben talán még elevenen karácsony öröme, s megdöbbenten tapasztaljuk, hogy immár belépünk a nagyböjtbe.

Nemrég még a roráte misékre igyekeztünk, s próbáltuk lelkünket felkészíteni arra, hogy lelkünben valóban megszülethessen Jézus. S most, a 40 nap kezdetén, a bennünk megszülető Jézussal együtt mi is kivonulunk a pusztába, hogy aztán végigjárjuk Vele a passiót, s a feltámadás örömében feloldódva éljük keresztény életünk valóságát.

Nagyböjt a befelé fordulás, az elcsendesedés, az önmegtagadás, az Istenre figyelés intenzív időszaka. Lehetőség arra, hogy a szokásosnál jobban gyakoroljuk Isten és emberszeretetünket, lehetőség arra, hogy felfedezzük magunkban a bennünk rejlő Istent és a jót, mely minden emberi szív mélyén meghúzódik.

Ez az időszak a Jézussal való benső egyesülés időszaka. Megismerni, szeretni, követni, és eggyé válni Vele! Meglátni Őt minden emberben, részt vállalni a szenvedéseikben, osztozni örömeikben, s életünk példájával mécsesként világítani szívükben.

Önmegtagadásaink által , a böjttel kifejezzük Isten iránti szeretetünket, lemondunk vágyainkról, s mindenünket Neki adjuk, így küzdve a kísértések ellen.

Ahogyan Jézust megkísértette e Sátán, úgy számíthatunk mi is arra, hogy ezen időszakban talán még inkább hatalmába akar keríteni bennünket.

Imádság és böjt! A két fegyver, mellyel hatásosan küzdhetünk a gonosz ellen.

Milyen jó lenne, ha ez a nagyböjt valóban az Istenre irányítaná minden figyelmünket, értelmünket, akaratunkat! és szívünket!

Oly sokmindennel megbántjuk Őt, annyi, de annyi bűnt hordoz má az emberiség, hogy épp itt az ideje önmagunkba nézni, s véglegesen szakítani mindennnel , ami elválaszt Tőle.

Az imádság, böjt és alamizsnálkodás lelkülete mellett nagyböjt központi gondolata a bűnbánattartás is.

A bűnbánattartás Szent Ferencnek is központi témája.

"Tartsatok bűnbánatot, teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcseit, mert hamar meghalunk. Adjatok és adatik nektek. Bocsássatok meg és nektek is megbocsáttatik. És hogyha ti nem bocsátjátok meg az embereknek bűneiket, az Úr sem bocsátja meg a ti bűneiteket. Valljátok meg minden bűnötöket. Boldogok akik bűnbánattal halnak meg, mert a mennyországba jutnak. Jaj azoknak, akik bűnbánat nélkül hallnak meg, mert az ördög fiai lesznek, kiknek tetteit cselekszik és az örök tűzre jutnak. Őrizkedjetek és óvakodjatok minden rossztól s legyetek állhatatosak mindvégig a jóban."

Ezzel a lelkülettel induljunk neki a nagyböjtnek, hogy önmegtagadásainkat Isten iránti igaz szeretetből végezzük, s minnél inkább Jézushoz hasonlók akarjunk lenni!

Isten úgy akarta, hogy Szent Ferenc, akit második Krisztusként adott a világnak az emberek üdvösségére, sok mindenben hasonló legyen Jézus Krisztushoz, az ő egyszülött Fiához. Kitűnik ez abból, hogy Szent Ferencnek is Krisztus példája nyomán tizenkét társa volt, abból hogy csodálatos módon megkapta az Üdvözítő szentséges sebeit, és abból is, hogy Krisztushoz hasonlóan tartotta meg a negyvennapi böjtöt. Ez pedig a következőképpen történt.
Szent Ferenc egyszer húshagyókedden, miután a perugiai tó partján egyik tisztelője házában éjszakázott, azt a sugallatot kapta Istentől, hogy a nagyböjtöt a tó valamelyik szigetén töltse. Megkérte hát vendéglátóját, hogy csónakján vigye el őt egy lakatlan szigetre, mégpedig hamvazószerdára virradóra, hogy senki se lássa. Ez a derék ember tiszteletből készséggel teljesítette kérését. Szent Ferenc nem vitt egyebet magával, csak két kis kenyeret. Amint a szigetre értek, s az ember már indulófélben volt haza, Szent Ferenc még lelkére kötötte, hogy senkinek se árulja el hollétét, és csak nagycsütörtökön jöjjön érte. Ezzel híve eltávozott, ő pedig egyedül maradt a szigeten.
Mivel semmiféle hajlékot nem talált, ahová visszavonulhatott volna, egy sűrű bozótos helyen húzta meg magát, ahol a bokroknak és cserjéknek összefonódása egy rejtett zugot, szinte kunyhót alkotott. Ezen a helyen töltötte imádságba és az égiek szemléletébe merülve a nagyböjt idejét. Se nem evett, se nem ivott, mindössze az egyik kenyér felét fogyasztotta el. Itt talált rá jó embere, amikor nagycsütörtökön érte ment, s látta, hogy az egyik kenyér szegetlenül maradt, a másiknak pedig csak a fele hiányzik. Általános volt a vélemény, hogy azt a darab kenyeret is csak az áldott Krisztus böjtje iránti tiszteletből ette meg. Krisztus ugyanis negyven nap és negyven éjjel böjtölt, és egyáltalán nem vett magához földi táplálékot. Szent Ferenc, bár követte Krisztus példáját, azzal a darab kenyérrel űzte el magától a hiúság ördögét.
Később e csodálatos önmegtartóztatás színhelyén Isten számos csodát művelt Szent Ferenc érdemeiért, s ezért az emberek házakat kezdtek építeni a szigeten, és odajöttek lakni. Rövid idő alatt népes városka emelkedett, s épült benne kolostor is a barátoknak, amit a Sziget monostorának neveztek el. A városka férfiai és asszonyai még ma is nagy tisztelettel és kegyelettel őrzik azt a helyet, ahol Szent Ferenc a nagyböjtöt tartotta.
Krisztus dicséretére. Amen.

Részlet a Fiorettiből
 

"Csak önmagunkat emésztve tudunk világítani. És úgy tudjuk mutatni a krisztusi utat az embereknek, ha apránként feláldozzuk magunkat a másik üdvösségének oltárán, Krisztus módjára. Ezt nagyon könnyű kimondani, de nagyon nehéz megcselekedni. Nekem is, meg másoknak is.

A világítás akkor ér valamit, ha utat mutat, s nem összevissza villózik, hanem egyfelé mutat, természetfeletti irányba. Ha nem áldoznánk fel önmagunkat, akkor semmi nem jelezné azt, hogy ez a világ csak átmeneti, és erre alapozva, mégis helyette jön egy megdicsőült világ, ahol már nem lesz kérdés, Krisztus kicsoda, és mi az, hogy megváltás."

Sánta János

Bölcsesség

Ó Jézus, add, hogy családjainkban béke és egyetértés  uralkodjék, hogytiszteletben tartsák az imát és Isten törvényét,  és hogy a törvény megtartása ennek szeretetét is jelentse.

Ó Jézus, élj úgy minden keresztény családban, amint egykor  Názáretben éltél.

Tartsd meg szereteted által a család egységét minden  pillanatban, és az örökkévalóságban.

Oltalmazd, ó Jézus, azt a családi békét, amely egyedül képes  megenyhíteni az élet keserűségeit!

Boldog XXIII. János pápa

Visszhang, mint maga az élet

Apa és fia sétálnak az erdőben. Hirtelen a fiú megbotlik, és éles fájdalmat érezve felkiált: Áúúúúúúúúúúúúúú.

Meglepetésére hangot hall az erdő gyomrából:

- Áúúúúúúúúúúúúúúúú.....!

Kíváncsiságtól fűtve a hang irányába kiált:

- Ki vagy te?

... de az egyetlen válasz ami érkezik:

- Ki vagy te?

Méregbe gurul a fiú és ezt kiáltja:

- Gyáva vagy!

... és a hang visszaszól:

- Gyáva vagy!

A fiú ránéz az Apjára és megkérdezi,

- Apa mi folyik itt?

Fiam - válaszolta az Apja. Figyelj csak! - majd elkiáltja magát:

- Csodállak!

... a hang felel:

- Csodállak!

Az Apja azt kiáltja:

-Csodálatos vagy!

... a hang pedig válaszol:

- Csodálatos vagy!

Majd az Apja elmagyarázza:

Az emberek ezt VISSZHANGNAK nevezik, pedig ez valójában maga az ÉLET! Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled szemben, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz. Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi.

A Miatyánk az imádságok imádsága

Minden vallásnak vannak imái. Az ember őszintén fel tud sóhajtani Istenhez még akkor is, ha zavaros az istenképe. Azt imádjuk, amit vagy akit Istennek tartunk. Persze az lenne az üdvös, ha mindenki rátalálna a szentháromságos egy Istenre.

Ebben segít a Miatyánk. Az egyetlen imádság, amelyet maga Isten tanított. A benne foglalt kérések összefoglalnak minden lehetséges emberi kérést. A hétköznapi kéréséket is, mert erre vonatkozik az, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

A Miatyánkot Istentől kaptuk, tehát fel kell hozzá nőni. Soha nem lehet tökéletesen imádkozni, mert amit tartalmaz, azt nem tudjuk teljesen megvalósítani. De szabad, sőt kell is imádkozni gyengeségeink ellenére is, mert a Szentírás szavaival élve a Szentlélek sóhajtozik bennünk, hogy helyesen imádkozzunk.