Bölcsesség

Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!

Milyen jó, hogy rábízhatjuk

kezünket arra a Kézre,

amely megtörte és életre keltette a Kenyeret,

amely megáldotta és megsimogatta a gyerekeket,

s amelyet szegek vertek át.

Ráhagyatkozni arra a Kézre,

amely olyan, mint a mienk,

de amelynek tetszőleges döntését csupa jóság vezérli,

s folyton csak szorosabban köt le minket önmaga számára.

Átadni magunkat annak a puha és hatalmas erejű Kéznek,

amely lehat a lélek velejéig,

amely formál és teremt,

s amelyen át oly végtelen szeretet árad.

Teilhard de Chardin

A valódi gazdagság

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre hétéves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

– Nos, mit gondolsz erről az útról?

– Nagyon jó volt, apa!

– Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?

– Igen.

– És mit láttál meg mindebből?

– Azt apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig, amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:

– Köszönöm apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.

A kert közepe

Ott áll egy fa, amelyről Isten megtiltotta, hogy gyümölcsöt vegyünk. A kíváncsiság mégis hajt, és megszegjük a tilalmat. A következmény nem rögtön látszik.

Hiszen a gyümölcs jó, nem kapunk tőle gyomorrontást. Oly ártatlannak tűnik, hogy többet tudjunk jóról és rosszról. Telik az idő, s egyszer csak azon vesszük észre magunkat, hogy tudásba zártuk a jót és a rosszat. Négyszögletbe a kört. Összeilleszthetetlen alakzatok.

Tudásunk nagyon értékes, de csak akkor, ha azt is elfogadjuk, hogy a dolgok lényegét, azaz közepét nem tudással szerezzük meg. Az ember hajlamos megfordítani a dolgot: szeretné a kör közepét birtokolni, és mindenki mást elküldeni onnan.

Akik hasznosak, azok valahol belül maradhatnak a körön, de akik haszontalanok, azok kiszorulnak. A baj csak az, hogy az ilyen köröket nem lehet harmóniába hozni. Mindenki a maga vallását kezdi élni. Önmagunk fölé lépünk. De ezzel éppen önmagunkat tapossuk el. Ezt akadályozza meg Jézus, aki az emberi emberre építi az emberfeletti embert.

Sánta János

Bölcsesség

Csak

Csak tudnom kell, hogy vagy,

kibe a lélegzet kapaszkodhat,

kihez a sóhajok sorakoznak,

kihez mosolyom ragaszkodhat.

S én már is elvagyok,

bizton, mint a teher,

mely a biztosra ránehezedett,

és létével már semmiért sem felel.

De létezem, s Te létezel.

Bizonyosságod kell nekem,

hogy szeretni bírjam az életet.

egymás nélkül, belátom, ez nem lehet.

Naszádos József

Isten szívét adta egy bölcsőbe

Isten szeretete egyszer olyan közel ért a földhöz, hogy gyermekké lett Betlehemben, és édesanyja Mária, Jézusnak nevezte! Ez az Agapé, amelyről János ezt a lélegzetelállító tőmondatot írja: „Az Isten szeretet”.

Hiába próbálod te és próbálom én is a kis örömöket összegyúrni nagy örömmé, nem állnak össze, mert az igazi nagy öröm mindig felbomlik kis örömökre. A nagy öröm pedig az, hogy Megváltó született nekünk Betlehemben.

Mindennap keressük meg a magunk feladatát.

Ha visszanézünk, csak azt mondhatjuk: „Igen, Uram, úgy volt, ahogy megígérted. Velünk voltál minden napon. Ha visszatekintünk az elmúlt háromszázhatvanöt napra, akkor nem mondhatunk mást, minthogy Istenünk szabadításának számát sem tudjuk, igazán csak Ő tudja, hogy mikor, miből és kitől szabadított meg.

Kérdezzük meg magunktól: tudok–e egy kicsit jobban szeretni az év utolsó napján, mint az év első napján? Szeretetből, szeretetet nem várva, pénzt nem kérve, többet szolgáltam–e? Elég szabad voltam–e, hogy ne nézzem kinek?

Nem tudom, mit hoz az új esztendő. Ám azt tudom, hogy nekem mit kell belevinnem, hogy megújult–megújító esztendőm legyen: Jézus Krisztust kell magammal vinnem az évbe! Az újév új életnek a kezdete, különben mi lenne az új benne?

Lehet, valakivel szakítanunk kell, és attól újulhat meg az életünk. Lehet, hogy valamit abba kell hagynunk; de az is lehet,hogy valamit el kell kezdenünk…

Ugyan mit hoz az új esztendő? Nem tudom, Isten biztos tudja; de amit bevetettünk az elmúlt években, az biztos beérik,és meghozhatja év végére a termést. Az lesz, amit vetettünk! Igyekezzünk, hogy ma és mától kezdve minden nap, amíg lesz „napunk” – keressük meg a napunk feladatát! Amit aznap bízott ránk a Mindenség Ura, hogy maradéktalanul elvégezzük azt, mert anélkül szegényebb lenne a világ.

Gyökössy Endre

Az újrakezdés módja

A gyenge ember úgy kezd új életet, hogy elsöpri a múltat, az erős ember pedig úgy, hogy a jelenbe beépíti a múltat. Ha elsöpörjük a múltat, akkor félő, hogy a múlt értékeit is elfelejtjük, ha beépítjük a múltat a jelenbe, akkor félő, hogy a rosszat is hagyjuk tovább élni.

Mindkettőnek van tehát kockázata. De mégis jobb, ha a múltat beépítjük a jelenbe, mert a múlt nem mindenestül rossz, csak erőt kell gyűjteni az értékek kigyűjtéséhez, és a hiányos dolgok felszámolásához. Az emberi tapasztalat azt mutatja, hogy nem a forradalmak, hanem inkább a szentek vitték előre a történelmet, mert fel tudták vállalni azt, amelyre Jézus mutatja a túlhaladhatatlan példát: nem megszüntetni jött a törvényt, hanem beteljesíteni.

Ha egy diktatúra valamennyire tiszteli Jézust, akkor szívesen akarja kisajátítani, mondván, hogy már nála megjelentek forradalmi nézetek. Jézus valóban a legradikálisabb egyénisége a történelemnek, csak nem úgy, amint a diktátorok képzelik. Jézus nem elsöpri azt, ami van, mert attól még a gyökér ott marad a földben, hanem eggyé válik a földdel, meghal értünk, hogy belülről változtasson át mindent.

Sánta János

forrás: Laudetur

"Jordán folyót és Tibériás tavát lehetne rekeszteni a karácsonyi közhelyekkel. Szeretet ünnepe, fenyőgallyas Kisjézuska, rendkívüli árleszállítás, különleges hitelek, tizenharmadik havi jövedelem és így tovább.


A karácsony lényegét nehezebb észre venni mint a húsvét lényegét. A karácsony könnyen alakítható saját kényünk-kedvünk szerint, mert a kis Jézust is egyszerű dolog kézbe venni. A húsvéttal nem ez a helyzet, Egy vérben ázó, keresztre feszített embertől menekülünk, a feltámadással meg nem tudunk mit kezdeni.

Karácsonykor Jézus engedi, hogy birtokba vegyük, de vigyázzunk, nem tudunk a titka elől kitérni. Mert ez csak a kezdet, amely majd nagypénteken és húsvétvasárnapkor teljesedik be.

Szelíd iga és édes teher. Most még szelíd, nagypénteken már iga, most még édes, ott már teher.

De Istennél nincs jobb pedagógus. Úgy jön közénk, hogy kedvet adjon a nehezéhez is, hogy aztán örök karácsonyunk legyen!"

Sánta János
 

forrás:www.magyarkurir.hu

„Hófehéren hullanak az álmok,
hófehéren fújja szét a szél.
Fény ragyog a házak ablakából messze fel a szürkeség felé.
Karácsony éjszakáján földre szállt az ég, megtörik a gyertyaláng az emberek szemén.”

Az emberek többsége szereti a karácsonyt. Lázasan készülődik mindenki, ajándékot ajándékra halmoz, hiszen ez a nap a szeretet ünnepe.
Ezen a napon talán megpróbál mindenki egy kicsit jobb ember lenni, ezen a napon talán kicsit mindenki megpróbál békességben lenni, s talán egy-egy pillanatra a szeretet fénysugarát megpróbáljuk belopni egymás szívébe.
Igen, karácsony valóban a szeretet ünnepe. Azé a Szereteté, mely Megtestesült Értünk. Az Isten szeretetének ünnepe, amikor az ég valóban a földre szállt.
Nem halogathatjuk többet a találkozást. Itt van hát, eljött közénk, s csak arra vár, hogy beköltözzék szívünkbe. Arra vár, hogy megszülethessen bennünk is, hogy szállást adjunk Neki, és egyedül Neki adjunk szállást. Hogy egyedül Ő töltse be szívünket, hiszen ha Ő bennünk van és mi Őbenne, akkor lelkünkből a krisztusi szeretet áradhat az egész világra, s lelkünk az Ő örömét tükrözheti vissza a világba.
Ő, az isteni Fény, mely beragyogja életünket, mely világít, melegít, és éget. Mely belülről elárasztva minket szemünkben felragyog, s az általa gyújtott tűz lángra lobbantja az egész világot.
„Az ünnepben az ember számára teljes gazdagságában tárul fel az élet szent dimenziója; az ünnepben az emberi létezés szentségét mint isteni alkotást éli meg” – mondja Eliade.
Ünnep nincs öröm nélkül, hiszen az öröm maga az ünnep.
Karácsony éjszakáján Isten túláradó szeretetében Önmagát ajándékozta nékünk, s az Eucharisztia által folyamatosan részesedhetünk Benne. Nem szűnik meg nekünk adni Magát, szüntelenül árad ránk szeretete.
Ez a Szeretet az amely Betlehemben megszületett, mely lehajolt hozzánk, s kopogtat szívünk ajtaján. Az isteni szeretet a boldog öröm, mely karácsony éjszakáján eltöltheti szívünket. Krisztus Urunk által születhet meg bennünk is az Élet. Őáltala, Ővele és Őbenne szerethetünk másokat, így lesz karácsony az igaz szeretet misztériuma.
Töltsön el minket ezen a napon Szűz Mária anyai öröme, mely átjárta szívét mikor a világra szülte az Isten egy Fiát! Lássuk meg az Atyaisten Gondviselő szeretetét az egyszerű betlehemi jászolban! A Szentlélek kiáradása fakasszon szívünkben soha meg nem szűnő örömet, s Urunk Jézus Oltáriszentségben nekünk adott testének vétele legyen számunkra a mindent átjáró kegyelem forrása.
Fenti gondolatokkal és Assissi Szent Ferenc atyánk greccio-i karácsonyának történetével kívánok mindenkinek áldott, Isten szeretetében megélt boldog, szent karácsonyi ünnepet!  
„Az éjszaka fénylik, mint a nappal, és gyönyörűségére szolgált az embereknek és állatoknak egyaránt. Az odaérkező emberek újult örömmel örültek a titok megismétlődésének. Az erdőkiáltásoktól visszhangzott, s a sziklák szent énekek hangját verték vissza. A testvérek az Úr szokásos dicséretét zengték, és az egész éjszaka örömujjongással telt el.
Isten szentje megállott a jászol előtt, nagyokat sóhajtott, s közben a fájó részvét és túláradó öröm csatáztak szívében. A jászol fölött kezdetét vette az ünnepi mise, és a miséző pap szíve újszerű vigasztalással telt el.
Isten szentje szintén magára öltötte a szerpapi ruhadarabokat - tudniillik szerpap volt -, és csengő hangján megkezdte a szent Evangélium éneklését. Hangja, erős hangja, behízelgő hangja, tiszta csengésű hangja, érces hangja a legnagyobb boldogság élvezésére hívogatta az összes jelenlevőket. Utána prédikálni kezdett a körülálló népnek, és mézédes igéket mondott a szegény Király születéséről és Betlehem kicsiny városáról. Mikor Krisztust Jézusnak akarta mondani, a szeretet szertelen lángolásában többször betlehemi kisded néven említette, és a Betlehem szót bégető bárányka módjára ejtette ki; közben száját egészen betöltötte nem is annyira a szó, mint inkább a túláradó érzelem édessége. A betlehemi kisded és Jézus nevének kiejtésekor nyelvével mintegy végignyalta ajkát, és ínyével boldogan élvezte a szó édességét.
És íme, megsokasodtak a Mindenható ajándékai: egy erényes férfiú elé csodálatos látomás tárult. A jászolban ugyanis egy élettelen gyermeket látott feküdni; amikor azonban Isten szentje odalépett hozzá, úgy tűnt, mintha a gyermeket mintegy álomból új életre támasztotta volna. És nem is volt egészen alaptalan ez a látomás. Mert lám, a kisded Jézus sokak szívében egészen feledésbe merült; most ellenben Isten kegyelméből szolgájának, Szent Ferencnek segítségével megint életre támadt, és kitörölhetetlenül mélyen belevésődött az emberek emlékezetébe. „ ( részlet Celanói Tamás: Szent Ferenc első életrajzából – 1 Cel 85-86)



 

Bölcsesség

Disda Jenő: Itt van a szép karácsony

Itt van a szép, víg karácsony,

Élünk dión, friss kalácson:

mennyi finom csemege!

Kicsi szíved remeg-e?

Karácsonyfa minden ága

csillog-villog: csupa drága,

szép mennyei üzenet:

Kis Jézuska született.

Jó gyermekek mind örülnek,

kályha mellett körben ülnek,

aranymese, áhitat

minden szívet átitat.

Pásztorjátszók be-bejönnek

és kántálva ráköszönnek

a családra. Fura nép,

de énekük csudaszép.

Tiszta öröm tüze átég

a szemeken, a harangjáték

szól, éjféli üzenet:

Kis Jézuska született!

Tanulságos történet

Az ajándékba kapott mosoly

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy 10 éves kislány, aki két testvérével, apukájával és anyukájával élt együtt, egy nagyon boldog, nagycsaládban.Egy szép, hóeséses téli estén együtt ülték körül a nagy ebédlőasztalt, hogy közös erővel levelet írjanak a közelgő Jézuskának.A kislány szomorúan ült a papír felett, miközben testvére játékok nevének százait vetette a fehér lapra. A kislány szomorkás arcára édesanyja is felfigyelt, aki megkérdezte a csöppséget, miért nem írt még egyetlen sort sem.

A kislány válasz helyett a könnyeivel küszködött, de azért nagy nehezen elárulta, hogy azért pityereg, mert ő egy nagyon nagy dolgot szeretne kérni karácsonyra. Egy olyat, amit még talán a Jézuska sem teljesíthet. Anyukája megnyugtatta a pityergő kislányt és elmesélte neki, hogy egyetlen egy olyan személy létezik a világon, aki a Földön élő összes gyermek kívánságát teljesíteni tudja. Ez pedig pont az a személy, akinek a levelet kellene írnia.A gyermek, miután kissé megnyugodott, a következő betűket kanyarította a papírra:

Kedves Jézuska!

Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod.Én egy nagy ajándékot szeretnék kérni tőled. Nagyon szeretem a nagypapámat, aki nagyon nagy beteg, és már a doktor bácsik sem tudják meggyógyítani. Amióta beteg, már nem játszik velünk és mosolyogni sem mosolyog. Én azt szeretném karácsonyra, hogy a nagypapa legalább még egyszer rám mosolyogjon.

Teltek múltak a hetek és elérkezett a szenteste. Mindnyájan együtt állták körül a karácsonyfát, a nagypapa pedig a karosszékében ülve, éppen hogy csak látta a karácsonyi gyertyák lobogó fényét. Érzéseit kimondani, a tüdejében elhatalmasodó daganatoktól már nem tudta. A rengeteg játék, ruhanemű és csokoládé mellett, persze a nagypapának is jutott egy masnival átkötött kis doboz. Az egész család odagyűlt a fotelja mellé és mindenki kíváncsian várta, őt vajon mivel lepte meg a Jézuska.A nagypapi kinyitotta a dobozt, amelyben egy boríték volt. Mindenki türelmetlenül várta, mit tartalmaz a borítékba rejtett papír.

A következő sorokat kezdte felolvasni a nagymama:

Kedves Jézuska!Én most először írok levelet neked, mert anyukám azt mondta, hogy te minden kívánságomat teljesíteni tudod...

A kislány egyből megismerte a Jézuskának írt levelét. Felnézett a nagypapára, aki most őt nézte, szájának szegletében egy apró piciny mosollyal. Ez volt a nagypapa életének utolsó mosolya, ami csak a kislánynak szólt.

Ez a kislány, azóta minden évben levelet ír a Jézuskának, mert ő már tudja, hogy az igazán fontos kívánságok az év legfontosabb napján valóra válnak.

Lelkipásztori elmélkedés

A kereszt a másik ember félkész élete

A keresztet nem szeretjük hordozni. Beleakad mindenbe és nem haladunk. Szeretnénk kiegyenesedve járni.

S végképp elrémít, hogy nem a fejünk van legfelül, hanem valami más, amit ráadásul valaki ránk rakott, vagy valahogy ránk került. A kereszt nem más mint a másik ember félkész élete, amelyet úgy látszik, muszáj cipelni. A másik ember élete nem romlott de nincs is készen.

A keresztektől időlegesen meg lehet szabadulni, de akkor felpörgünk, mint a terheletlen motor, amely önmagát hajtja szét. Csak terhelten tudunk hasznosak lenni. Mindenkinek van vontatmánya; a világból egy darabot mindenkinek lelkesítenie kell, hogy kivegye részét az üdvösség művéből.

Sánta János