Sofőrként már másfél órája Budapest belvárosában a dugóban ülve tehetetlenül várom, hogy haladjunk előre. Se jobbra, se balra, se hátra, se előre...az idő pedig szalad, s nekem már régen misén kellene lennem. Annál is inkább, mert valakinek megígértem valamit, hogy a misén mindenképp visszaadom neki. Persze tudtam, hogy nem ezt az útvonalat kellett volna választanom. Hogy nekem éppen most kell fuvarozgatnom egyeseket. Még akkor is így gondolom, ha azokat az egyeseket, akiket éppen viszek valahová nagyon szeretem. mehettek volna BKV-val is. Már rég ottlennének. Nekik is jó lenne, és nekem is. Így ők is elkésnek, és én is, sőt. Valószínűleg mire odaérek a templomhoz, már vége is lesz a szentmisének. Vajon most önző vagyok? Már miért lennék önző, azért, mert nem akarok lemaradni a szentmiséről? azért mert teljesíteni akarom azt amit megígértem? Hiába gondolkozom ezen, nem haladok előrébb. eszembe jutnak a tegnapi prédikáció szavai...ha dugóban vagy, imádkozzál...elkezdek imádkozni, de nem tudok. Csak jár az agyam, gondolkozom, hogyan rövidítsem le az útvonalat. Végül felajánlottam drága utasaimnak, hogy otthagyom nekik az autót, én pedig BKV-val elmegyek misére. De végülis nem így történt. Utasaim választották a BKV-t, s én továbbszáguldottam misére.
Már nem is siettem annyira, hiszen háromnegyed óra késéssel értem oda. S amikor odaértem, csodálattal tapasztaltam, hogy épp a homíliára értem oda.
Kiderült, hogy az atya is késett, (ő is hasonló dugóba került:-) s csak a homíliát mondta el mivel az általa tartott lelkigyakorlat utolsó napja volt. S mi volt az első mondat amit belépve meghallottam? Dicsérjük az Urat! Dicsőség Neki, mert minden rosszból ki tud hozni valami jót. Hát ez remek. Na és mégis miért is dicsérjem most? azért mert lekéstem a misét? mert két órát araszoltam a belvárosban? mert ilyen nagyszerűen meg van oldva Budapesten a tömegközlekedés?
A prédikáció befejeztével közölte, hogy mivel lekéste a saját miséjét, ezért most misézik egyet. Hát alig hittem a füleimnek. Szóval mégsem marad el a szentmisém! :) És ma sem marad el a szentáldozás! Hát hihetetlen a Jóisten! :) Ez az atyai szeretet! S megértettem.
Megértettem , hogy miért "kell" újra és újra dicsérnem. Megértettem, hogy számtalanszor megmutatja irántunk való szeretetét, s valóban minden rosszból ki tud hozni valami jót.
De továbbmegyek...Mielőtt megtörténik valami, már azelőtt is tudom Őt dicsérni. Sokat gondolkodtam azon, hogy vajon van-e jelentősége a valakiért való imádkozás idejének. Hiszen a Jóistennél úgysincs idő. Imádkozhatok utólag is valami olyanért ami már megtörtént? Hiszen amikor megtörténik az esemény , a Jóisten már tudja, hogy én imádkozni fogok ezért. Tehát a dicsőítés is megelőzheti az Ő tetteit. Ez volt az egyik legnagyszerűbb tapasztalatom az imáimban. Épp egy vizsga előtt álltam, s hálát adtam a Jóistennek a vizsgámért. Igazán, szívből meg tudtam köszönni Neki a leendő vizsgaeredményemet. Olyan érdekes volt. De valahogyan sikerült. Úgy adtam hálát neki egy jövőbeni eseményért, mintha már megtörtént volna .S amikor kijöttem a vizsgáról, éreztem, hogy Ő segített nekem, s nem csak dicsőítettem Őt, hanem őszinte szívvel igazán hálát tudtam adni Neki. Ez az alkalom arra tanított meg engem, hogyan kell feltétel nélkül szeretni Őt. Hogyan kell Benne igazán bízni, s hogyan lehet Őt mindenfölött dicsérni, még az Ő nagy tetteinek végbevitele előtt is.
