Kereszt vagy kísértés? Isten adta, vagy én magam vettem föl? Saját bűneim egyenes következménye, vagy tőlem függetlenül Isten akarata?

Vajon tényleg hordoznom kell, vagy meg kell szabadulnom tőle? Az ördög műve, vagy Isten próbatétele?

Miért a kín, s miért a szenvedés?

Azt hiszem a szenvedés az egyik olyan kérdés, mely kivétel nélkül minden embert foglalkoztat. Amióta bűn van a földön, szenvedés is van. S mi a bűn oka? A szabad akarat. Isten nem láncol magához, felkínálja nekünk magát, s mi vagy elfogadjuk, vagy hátat fordítunk Neki. Szabad akaratunkkal élve igent mondhatunk Istenre, és igent mondhatunk az ördög csábításaira. Ha igent mondunk Istenre, elfogadjuk akaratát, mindazt az életet melyet Ő kínál nekünk, kereszttel, vagy még nagyobb kereszttel, akkor utunk Hozzá vezet.

Ha igent mondunk az ördög csábításaira, belemegyünk a bűnbe, s akkor akarjuk, vagy nem akarjuk, viselnünk kell annak következményeit, az ezzel járó szenvedéseket. Ezeket a szenvedéseket nem Isten adja. Mi saját magunk választjuk. S ettől vagy meg akarunk szabadulni, vagy vállalva tettünk következményeit kiengesztelődünk Istennel.

Néha nehéz megkülönböztetni, hogy az a szenvedés, mely ér bennünket, valóban Isten akarata-e, vagy csupán természetes következménye tetteinknek.

Vajon amitől szenvedek, az ördög kísértése, melytől meg lehet szabadulnom? vagy az Úr adja, s azt várja tőlem, hogy hordozzam?

Sziénai Szt Katalin Dialógusa életem egyik legnehezebb helyzetében segített kiigazodni ezekben a kérdésekben.

Isten megenged mindent, de kizárólag azért, hogy az erényekben megerősödjünk. Hogy kiálljuk a próbát, legyen az kísértés, legyen az kereszt, legyen az bármilyen kín, betegség, lelki gyötrelem.

Bölcsnek és okosnak kell lennünk. 

Kérjük a Szentlelket, hogy világosítsa meg értelmünket és szívünket, erősítse meg akaratunkat, hogy a jóban állhatatosan megmaradjunk és a gonosznak mindnekor ellenálljunk.