A főparancs: "Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat."

Csupán egy mondat az egész, s benne van egész életünk értelme.

Isten és az ember iránti szeretet.

Hogy lássuk, hogy miként kell ezt megvalósítani, maga Jézus az, aki életével megmutatta ezt nekünk. Nem kell semmi mást tennünk ahhoz, hogy boldogok legyünk, mint ezt az egyetlen mondatot élni :-)

De hogyan tette ezt Jézus? hogyan kell nekünk szeretni az Istent, és hogyan embertársainkat?

 "Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja." 

Sokszor érvelünk Isten, s az egyház parancsainak megtartása ellen a modern világ előrehaladott állapotával, a felgyorsult életritmussal, a megváltozott életkörülményekkel. Erre legjobb példa az élettársi kapcsolat, a házasság előtti szexuális élet, az együttélés kipróbálása, s még sorolhatnánk.

S valamilyen módon mindig igazoljuk saját magunk előtt, hogy semmi rosszat nem teszünk, hogy csak azért költözünk össze, mert....csak azért élünk szexuális életet, mert...

csak most, és kivételesen...és egyébként is a Jóisten elnézi ezt nekünk...semmi rosszat nem teszünk, s dehogyis követünk el bűnt...

hát akkor valóban szeretjük Őt? szeretjük, de hogyan? biztosan nem teljes szívünkből, lelkünből, erőnkből és elménkből....mert ha így lenne, akkor megtartanánk parancsait akkor is ha az nehezünkre esik, akkor is, ha eleinte nem értünk egyet vele...

S hogyan szeretjük embertársainkat?

"Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért."

hogyan tette ezt Jézus? vállalta a szenvedést, a keresztet, a halált...

ÉRTÜNK. Újra és újra feltesszük a kérdést, hogy vajon miért kellett meghalnia Jézusnak...vajon miért nem választott más utat az Atya szeretetének megmutatására?

Ezekre a kérdésekre talán ebben az életben sosem fogjuk megtudni a pontos és tökéletes választ...hiszen a válasz: "úgy tetszett az Atyának.."

de láthatjuk, hogy Isten és ember iránti szeretetből vállalta a keresztet...akármi is volt az Atya akaratának az oka, az biztos, hogy Jézus hű volt és engedelmeskedett Neki. 

S mi volt az Atya akarata? talán az embereknek adott szabad akarat.

Hiszen mi magunk adtuk halálra Őt, az ember szabad akaratáből döntött amellett, hogy Barabást akarja szabadon látni. S Isten mégsem tett semmit ez ellen...hagyta, hogy az ember a bűnt válassza, hagyta , hogy elutasítsák és megöljék Fiát..

Isten nem Jézus halálát akarta, s nem a mi szenvedéseinket akarja...

Azt akarja, hogy szabadon döntsünk Mellette, hogy szabadon kötelezzük el magunkat Őbenne. Senkire nem kényszeríti a hitet, senkire nem kényszeríti a boldogságot.

de a szenvedést sem.

Jézus engedelmeskedett...nem tagadta meg magát, nem tagadta meg az Atyát...

lehetett volna ez másképpen is? 

Ha ember lett volna, akkor talán igen. S ha az emberek, akik szabadon döntenek Ellene, szabadon hittek volna Benne, akkor igen.

Ha mi magunk, szabadon döntenénk Mellette és Benne, akkor lehetne másképp is.

De istenségében az Atya és Jézus akarata egy volt. Azért jött, hogy engedelmességével tanúságot tegyen az Atyáról, hogy halálával és feltámadásával megmutassa, hogy van értelme hitünknek, van értelme keresztény életünknek, van alapja az örök életbe vetett reményünknek. Hogy hiába akar az ember Isten nélkül élni, és hiába tagadják az emberek az Ő létét, Ő akkor is, mindig és miden körülmény közt hatalmasabb az embernél, s Ő, aki Maga az Igazság, győzni fog akkor is, amnikor az ember le akarja ŐT győzni.